„Két tudós Pápán” címmel megjelent Kerecsényi Zoltán könyve

Egy szerény kiadvány Pápáról – Ferencziről. Szerzői összefoglalás a „Két tudós Pápán” című könyvhöz (Jókai Mór Városi Könyvtár kiadása, Pápa, 2008. július hó)

Újabbik szerény kötetem folytatja azt az irodalmi-kultúrtörténeti témasort, amely szeretett szülővárosom, Pápa, egy eddig szintén feldolgozatlan, vagy elfeledett szakaszát kívánja megismertetni a jelennel. A téma kiválasztása teljesen a véletlen műve volt. Mintegy három éve, kutakodásaim alkalmával került a kezembe Sükösd Mihály "Babilon hercege" című novelláskötete, amelyben egy fejezet, az "F. Zsigmond Pápára látogat, hogy kedvenc tanítványával találkozzék" – című, teljesen meghökkentett. Rövidesen kiderült, hogy a kissé elváltoztatott nevek, és történés mögött abszolút valós személyek, helyek, tények állnak: Sigmund Freud világhírű pszichoanalitikus pápai tartózkodása. Ezt követően már még jobban a kíváncsiság hajtott, mind mélyebben igyekeztem magamat beleásni a témába. Egyetemi, pszichológiai tanulmányaimat kiegészítve, sikerült beszereznem az irodalmakat, felvenni a kapcsolatot a szakma embereivel, tanáraimmal, és más tudós-személyiségekkel. Kiemelten lektorommal, Dr. Erős Ferenc Úrral, a Magyar Tudományos Akadémia doktorával, a Pszichológiai Kutató Intézet igazgatóhelyettesével, akinek sokat köszönhetek!
Körülbelül fél esztendő múltán teljesen összeállt a kép. Úgy véltem, ezt nem illik eltitkolni. Ekkor törtem a fejemet, hogy hogyan lehetne méltó emléket állítani a "kedvenc tanítványnak", Ferenczi Sándornak és professzorának, - hiszen ez nemcsak őrájuk nézve, de Pápára való tekintettel is értékes lehet. Így valósult meg 2007 nyarán az emléktábla az egykori huszárkaszárnyában, a jelenlegi pápai Helyőrségi Művelődési Ház épületében, és rá egy évre, most ez a kötet. A sors különleges fintorának, vagy a gondviselésnek tulajdonítom azt, hogy munkahelyem, a pápai Helyőrségi Művelődési Ház intézménye, s abban irodám pont ott, annak közelében van, ahol Ferenczi doktor hajdani huszárlaktanyai rendelője. Erre szokták azt mondani: "genius loci"…

Ferenczi Sándor egy tizenkét gyermekes család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1873-ban Miskolcon. Édesapja 1848/49-ben honvédként szolgálta Kossuth „apánkat” illetve a magyar szabadság ügyét. 1849 bukását követően könyvkereskedést indított. Ebben az irodalmat, zenét szerető családi közegben a kis Sándor kulturális érdeklődése sokfelé ágazott el. Verseket írt, és még gimnazistaként hipnóziskísérleteknek vetette alá magát. Ettől aztán nem volt megállás. Orvosi tanulmányokba kezdett, melyeket aztán Bécsben folytatott. 1897-től Budapesten élt, ahol általános orvosi és ideggyógyászati magánrendelőjének megnyitásáig kórházakban dolgozott.

Ez az időszak az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális virágzásának csodálatos korszaka volt. Ferenczi is sokat járt ekkor kávéházakba, ahogy általában Magyarország nagyvárosainak értelmiségi rétege, az újságírók, írók, költők, akik ott adtak randevút egymásnak.
A múlt évszázad eleji pesti kultúra egyik fontos képviselőjévé vált, Ignotus, Kosztolányi, József Attila barátja, Ady konziliáriusa lett. Ferenczi baráti kapcsolatain keresztül az irodalom megnyílt a pszichoanalízis számára, és mondhatni, a Nyugat egész nemzedékére hatással volt. Ezt József, Babits, Kosztolányi versein keresztül is igazolom kötetemben.

Ferenczi fiatal orvosként olvasta Freud "Álomfejtését". 1908. Február 2-án pedig először találkoztak Stein Fülöp budapesti orvos közvetítésével. Ettől kezdve intenzív eszmecserét, dialógust folytattak, barátságban és vitában álltak. A tudomány terén folyamatosan és kölcsönösen beszámoltak egymásnak gondolataikról, terveikről. Ferenczi számos ötlete és elgondolása jelent meg Freud munkáiban /pl. a törzsfejlődésről, a traumáról, az én fejlődéséről, a paranoiáról, a homoszexualitásról stb./
Oly annyira közel álltak egymáshoz, hogy Freud az iránti reményeit sem vetette véka alá, hogy Mathilde lányát összeházasítsa Ferenczivel.

1933-ig, Ferenczi haláláig, több mint 1200 levél született. Ezek ma az Osztrák Nemzeti Könyvtár tulajdonát képezik.
A Ferenczi-Freud levelezés monumentális teljesítmény volt. A két tudós 1908 és 1933 között bizonyos időszakokban naponta többször is váltottak levelet.
A posta akkoriban gyorsabb volt, mint manapság. Budapestről, Pápáról Bécsbe, Berlinbe általában egy nap alatt odaértek a levelek. Freud és Ferenczi gyakran váltottak táviratot, és néhány telefonhívás nyoma is fennmaradt. Pápa, ez a dunántúli kisváros rendkívül "fejlett", dinamikus település volt a két tudós korában. Ferenczi kényelmesen vehette igénybe 1914 és 1916 között a jól megszervezett, ide vezető vasúti vonalat, kényelmesen használhatta a pápai távíró- és telefonhálózatot, és mivel a "Dunántúl Athénja"- ként is emlegetett kultúr- és iskolaváros is volt, eljárhatott itt is kávéházakba /pl. a Fő téri Bauer-féle, vagy a Kossuth utcai, Pollák- majd Mádai és Otthon névre hallgató kávéházba. Ez utóbbi, mely a Rákóczi F. utca elejével majdnem szemben volt található, Pápa legrégibb és legnagyobb kávéháza volt. A kávéház sok bankett és estély színhelye volt. Felléptek ott akrobaták, táncosok, sőt még mozgóképeket is vetítettek ott a film hőskorában. Elképzelhető, hogy Ferenczi
pápai másfél éve alatt eljárt oda./ ; ismerkedhetett a helyi kulturális körökkel. S mivel a korabeli izraelita polgársághoz tartozott – nyelvi, kulturális, politikai értelemben egyaránt – elképzelhetetlen, hogy nem találkozhatott az ország egyik legnagyobb zsidó közösségének, a pápainak mindennapjaival, hiszen munkahelye a 7. honvéd huszárezred központja csaknem tőszomszédságban volt a pápai zsidónegyeddel, a Bástya utcai "forgataggal".

Ferenczi pápai éveit elsősorban a Freuddal folytatott levelezéséből ismerjük. Azokon túl, hogy a levelekből mély betekintést lehet nyerni a pszichoanalízis magyarországi recepciójának történetébe, - számunkra, pápaiak számára is érdekes, fontos, hasznos részleteket kapunk a város I. világháborús időszakáról, az itt élőkről, az Esterházy-családról és nem utolsó sorban a honvéd huszárokról.
Jómagam ezeket a "töredékeket" igyekeztem helyi kutatásokkal, korabeli sajtó-forrásokkal kiegészíteni – mintegy kerek képet nyújtva az első világégés borzalmas pápai időszakáról, a járványokról, a betegségekkel való küzdelemről is. Már csak azért is, mert a Hadtörténeti Múzeum és Levéltárban őrzött, 1916-ban kelt "minősítési leírás" szerint, Ferenczi, mint pápai ezredorvos elfojtott egy tífuszjárványt. Sajnálatos módon, erre konkrétan helyben nem található utalás, de az nem vitás, 1914 és ’15 között járványok egész garmada /vörheny, vérhas, tífusz/ fertőzött Pápán. Erről eddig sehol nem készült dolgozat, - s különösképpen a város I. világháborús időszakáról sem.
A kerek tíz esztendővel ezelőtt, Huszár János pápai nyugdíjas pedagógus szerkesztésében kiadott igen értékes „Pápa város első világháborús emlékkönyve” címet viselő 6-os számú Jókai Köri kiadvány sem foglalkozott Horváth Gyula tartalékos tüzér naplóinak, valamint az elhunyt pápai áldozatok névsorának közrebocsátásán kívül. Pedig Pápa szomorú fejezeteihez ez is hozzátartozik. Ezért igyekeztem pótolni a hiányosságokat, és így, Ferenczi és Freud világháború alatti levelezésén kívül magát a kort is fel kívántam "térképezni" az olvasónak. Így elevenedik meg a világháborús évek alatti pápai társadalom, az iskolák, a felekezetek, a sajtó, a vendéglátás /pl. Griff szálloda, Ferenczi első pápai lakhelye/, a gyárak, a kórházak /pl. a vasúton túl működött pápai járványkórház/, a járványok, a hadgyakorlatok világa. Külön szólok gróf Esterházy Pálról, a Nyugat neves főszerkesztőjének, Ignotusnak pápai látogatásáról, a kastély vagyis Ferenczi második lakhelyének „életéről”, a grófi urada
lom jószágigazgatójának fotografálásban örömét lelő fiáról, akinek köszönhetően 1915-ből két fotó is fennmaradt Ferencziről Pápa tekintetében. Ezek mind bekerültek a Két tudós Pápán című kötetbe. Mint a kastély udvarán, a repkénnyel befuttatott ablak előtt álló ezredorvos, mint pedig a Freuddal közös, kastélyparkbeli, Tapolca-patakpart szélen ücsörgős felvétel. Ez utóbbit némi fantáziával a címlapra is rátettem Pápa szimbólumával, a Nagytemplommal.

Csak el lehet játszani a gondolattal, hogy mit tekinthetett meg együtt a két tudós Pápán - a kastélyt, a laktanyát, annak rendelőjét szerintem igen – hogy a hűs patakpart, vagy a Várkert, vagy huszárlaktanya fáinak árnyékában az "ontogenetikai+ és filogenetikai+ elmélet kikristályosodásán" kívül még miről diskurálhattak? Biztosan fontos dolgokról, ha Freud mindenképpen szükségesnek tartotta Pápára utazni. Kétségtelen, hogy épülésére szolgált mindkettőjük, és a pszichoanalízis fejlődése számára maga a találkozás, és természetesen a pápai szakasz levelezése is.

S különben is, szabad óráiban Freud fontos műveit: "Három értekezés a szexualitás elméletéről"-t, az "Über den Traum"-ot Ferenczi Pápán fordította le magyarra. És a legfontosabb, a legmeghatározóbb dolog is Pápán történt: a világ első lovas analízise!
1915 elején, a huszárlaktanya udvarán, a mai Helyőrségi Művelődési Ház előtt parancsnokát, a galíciai fejsérülése óta neurotikus Barthodeiszky Gyulát vette lóháton analízisbe…

Szóval, Pápa nemcsak a Pápán "született" Petőfivel, de a világhíres Ferenczivel is büszkélkedhet, akit bizony Európában és a tengerentúlon igen-igen nagyra tartanak Freud mellett a pszichoanalízis megteremtésében…
Érdemes őt megismerni a pápaiaknak. Ezért a Két tudós Pápán című könyvön kívül ajánlom mindenki szíves figyelmébe a Thalassa Alapítvány és a Pólya Kiadó gondozásában pár éve napvilágot látott mintegy hat kötetes Sigmund Freud - Ferenczi Sándor levelezést. De aki ehhez nehezen jut hozzá, a könyvtárakban biztosan fellapozhatja a Thalassa című folyóirat lapszámait, és Dr. Erős Ferenc, valamint Dr. Mészáros Judit neves magyar pszichoanalitikusok értékes-érdekes munkáit.

Jó ezekre is odafigyelni "zaklatott" világunkban…

Kerecsényi Zoltán
/pápai lokálpatrióta/

A kötet megrendelhető, vagy megvásárolható: Pápai Jókai Mór Városi Könyvtár, 8501-Pápa, Pf. 173.
Tel./fax: 89/324-406

Vissza